Valószinű , hogy páran elcsodálkoztok, nekem 2 " ipari műemlékem " van.
Nincs min csodálkozni, lassan én is műemlék vagyok. Igy együtt működünk mi hárman.
Az öreg Singer még a nagymamámé volt, 1900-ban kapta a 18. születésnapjára. Tőle Keresztanyám kapta meg, innen maradt rám. Ma is működik, az emlékeken túl azért is szeretem, mert ha nagyon szépen akarok tűzni, vagy valami extra vékony anyagot varrok, gyönyörűen ölt.
Ráadásul át állitható riselésre is. Nagyon kimélem, és gyönyörködni is szoktam benne. Vannak + talpai, de nem használom őket.
A fiatalabb Singernek első tulajdonosa vagyok, ám már ő is nagykorú. Amikor vettem, hirtelen kellett egy gomblyukazó gép. A spec. gépre pénzem sem volt, és nem tudtam volna később mit kezdeni vele.
Az első üzletbe ahová beestem ez az egy tipus volt, ami gomblyukazott. Igy lettünk egymáséi.
Gépek jöttek mentek, ő maradt, mindent ezzel varrok, kiismertük egymást. Lelke van, amire szükségem van, megcsinálja, teszi a dolgát. Igaz, nagyon vigyázok rá, sima, cik-cakk, gomblyuk, ezeket a programokat használom. A talpakat sem cserélem. Akármilyen, szeretem.
Amit nem szeretek benne, hogy asztali gép lévén nincs alsó talpemelője. Még most is sokszor bökdösöm a térdemmel az asztal lábát mert megszoktam hogy az ipari gépeknél ott van, valamint az orsózás nehézkes rajta, vagy orsózok, vagy varrok, az előbb emlitettnél ez is egyszerre mehet. Mint érdekességet mutatom csak, gondolom, nem ilyen az álmotok. Tanulság : nem minden rossz, ami régi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése